BLKÖ:Kemény, die Freiherren und Grafen, Leichen- und Grabreden
Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich | |||
---|---|---|---|
korrigiert | |||
<<<Vorheriger
Kemény, Wolfgang |
Nächster>>>
Kemény, die Freiherren und Grafen, Wappen | ||
Band: 11 (1864), ab Seite: 149. (Quelle) | |||
[[| bei Wikisource]] | |||
in der Wikipedia | |||
GND-Eintrag: [1], SeeAlso | |||
Dieser Text wurde anhand der angegebenen Quelle einmal Korrektur gelesen. Die Schreibweise sollte dem Originaltext folgen. Es ist noch ein weiterer Korrekturdurchgang nötig.
| |||
|
Ed. M. Oettinger, sowohl in der Leipziger als in der Brüsseler Edition fehlen: Udvarhelyi (Mihály), Fő orvasság á testi halál félelme ellen embernek Isten akarattyán való meg-nyugovása, mellyről néhai méltóságos etc. Kemény Simon Ur ő Nagysága hideg tetemeinek sirbe tétetések Aklalmatosságával együgyüen beszéllgetett Vétsén (1722, 4°.). – Kemény Simon Úrnak & Kemény Janos úrfinak koporsóba tétetésekor halotti Pompa. I. Deáki Jósefé. II. Báczoni J. Máthéjé. III. Zalányi M. Jósefé. IV. Szigeti Gyula Istráné deákul. V. Szathmári Mihálye. VI. Udvarhelyi Mihályé. VII. Deáki Jósefé (Kolosvart 1724, 4°.) – Szegedi (Joseph), Á megholt de á Jésus által ismet feltámasztatott Jairus leányáról halotti tanitás mellyet L. B. Kemény Erzsébet Kiss-Asszonika felett elmondott 1775 (s. l., 4°.). – Columna memorialis statuta viro bono id est L. Baroni Nicolao Kemény (Claudiopoli [150] 1775, 4°.) (Gedicht). – Kemény Istvan L. B. Úrfi felett halotti tanitások. I. Szathmári Pap Mihályé. II. Verestói Györgyé. III. Deáki Pálé (Kolosvar. 1776, 4°.). – Kemény Miklos L. B. Urnak utolsó tisztességére elmondatott szent beszélgetések. I. Gombási Istváné. II. Borosnyai L. Simeoné. III. Basa Istváné (Kolosvar. 1778, 4°.). – Herepei (Adam), Ákeresztyén bánat mellyet néhai L. B. Kemény Barbára utolsó tiszteségére elő adott halott szent tanitásban (Kolosvar. 1795, 4°.).
Schließlich werden hier noch einige Leichen- und Grabreden auf mehrere weibliche und männliche Sproßen der Familie Kemény, als Barbara und Elisabeth Kemény, und auf Johann, Nikolaus, Simon und Stephan Kemény angegeben, welche sämmtlich in der „Bibliographie biographique“ von